Fokhagymával a vámpírok ellen

Avagy a vámpírriasztás tudományos szemmel. A tökkrém levesbe tegyünk jó sok fokhagymát, ami elriasztja a lefejezett vámpírhercegnőt? A vámpírok ideje kevésbé Halloween, inkább Szent András éjszakája, november 29, legalábbis Erdélyben.

Képzeld el, ahogy Szent András éjjelén, amikor a köd leereszkedik a kertre, te előkelőbb nevén bruschettát, angolszász eleganciával garlic breadnek becézett fokhagymás pirítóst majszolsz, és a fokhagyma aromája belengi az étkezőt. Sokan nem lelkesednek a fokhagyma illatért, különösen ha az lehelet formájában birizgálja a szaglóideget, pedig a levegőben is terjedő fokhagyma illóolaj nem csak baktériumölő hatású, hanem vámpírriasztónak is kiváló, ami most éppen aktuális.

A vámpírok ideje ugyanis nem is annyira Halloween, hanem Szent András éjszakája, november 29. Legalábbis Erdélyben így tartják, ahol a néphit szerint ilyenkor a holtak lelkei és más sötét teremtmények kelnek útra. De miért éppen a fokhagyma lett a vámpírok és démonok ősi ellensége?

A fokhagyma vámpírellenes hírneve egészen a középkorig nyúlik vissza. Már az első ezredfordulón termesztették Európa-szerte. Az ókorban gyógyító, életerőt adó növényként tisztelték, a középkorban pedig spirituális, ördögűző szerepet is kapott. Az ír Bram Stoker Drakula című regényével (1897) vált igazán ismertté a fokhagyma, mint vámpírűző. Van Helsing Lucy betegségét enyhíti a szobájában elhelyezett fokhagymavirágokkal, amelyeket édesanyja, erről nem tudva, kidob.

Mitől lett a fokhagyma vámpírriasztó?

Tehát állítólag hatékony a fokhagyma virág, és maga a hagyma is. De mitől lett a fokhagyma vámpírriasztó? Azt tudjuk, hogy a fokhagymát jó ideje összefüggésbe hozták az egészséggel, az élettel. Bár többféle egymással versengő elmélet látott napvilágot a fokhagyma vámpírűző hatásával kapcsolatban, egyben megegyeznek, hogy mindegyikük betegségből való gyógyulással hozható összefüggésbe.

Az egyik szerint a vámpírizmus valójában a veszettség legendás formája lehetett. A veszett emberek és állatok fény- és szagérzékenységet mutattak, sőt, harapással fertőztek – akárcsak a vámpírok. De arős illata lehet egy csésze feketének is, tehát még mindig nem világos, hogy miért pont a fokhagyma?

Ebben segít egy másik elmélet, amely szerint a vámpírok a vérszívó, szárnyas rovarok szimbolikus megtestesítői, hiszen denevér képében még repülni is képesek, így a fokhagyma rovarriasztó hatása érvényesül náluk is. Mint tudjuk a szúnyog nem csak vért szív, hanem betegséget is terjeszt. A malária tünetei közel állnak a vámpírok által megharapottak tüneteihez, úgymint láz, kimerültség, vérszegénység. A többi már fantázia kérdése volt.

Egyes tanulmányok szerint a vámpírhiedelmek gyökerei valójában járványos betegségekhez köthetők, nem pedig természetfeletti erőkhöz. A 18–19. században, amikor még nem ismerték a fertőzések valódi okait, az emberek gyakran próbálták megmagyarázni a veszettség, a tuberkulózis vagy a pestis terjedését „vérszívó halottak” tevékenységével. A fokhagyma ebben a kontextusban a védekezés szimbólumává vált – a fertőzésektől és a „rossz levegőtől” védő, erős illatú növényként tekintettek rá.
Egyes régészeti leletek szerint vámpír temetések során, ahol a beteget vámpírnak tekintették, a halott szájába vagy mellkasára fokhagymát tettek, sőt, néhol át is szúrták a testet, hogy megelőzzék a „feltámadást”. Erdélyben és a Balkánon pedig régészeti leletek támasztják alá, hogy a sírra fokhagymát vagy erős illatú növényeket szórtak, hogy „elriasszák a gonoszt”.

Milyen érdekes, hogy az emberek nem ismerték a baktériumok vagy vírusok létezését, a fokhagyma erős szagát és gyógyító hatását „gonoszt űző”, „tisztító” erőként értelmezték, és a fokhagyma valóban fertőtlenített. Az akkori emberek csak a miértre nem tudták a helyes választ. Tehát a vámpírhiedelmek a fertőző betegségek terjedésének primitív magyarázatai voltak, a fokhagyma pedig ennek a népi gyógymód–védelmi eszköz párosnak a jelképe lett.

Vámpírok pedig nincsenek! Bár biztos vannak mai is kételkedők. A balkáni régiókban, még mindig élnek olyan népi hiedelmek, amelyek szerint a vámpírszerű lények reális veszélyt jelentethetnek. Legalábbis szerepelnek a helyi folklórban.

Aki biztosra akar menni, ősszel ültessen fokhagymát – október végétől november közepéig még bőven van idő eldugdosni a gerezdeket a kertben. Hidegtűrő növény, a fagyok nem ártanak neki, tavasszal pedig zamatos, illatos fejeket nevel. És ki tudja… talán még a vámpírok is messze elkerülik a házadat. A fokhagymaduggatás csínja-bínja itt olvasható: Duggassunk fokhagymát

Ennyi vámpíros izgalom után ideje visszacsöppenni a valóságba — és a konyhába, ahonnan az egész történet indult. A tökpüréleves receptje csak kicsit kicsit bonyolultabb, mint egy pirítósé, de kezdők is bátran próbálkozhatnak vele – a siker gyakorlatilag garantált. A tudomány szerint Drakulától nem kell tartanunk, de egy kis fokhagyma jól jöhet — biztos, ami biztos.

Igazi őszi, fokhagymával készült tökpüré leves receptje

Hozzávalók:

Egy szép sütőtök fele;
3 gerezd fokhagyma;
2 evőkanál olivaolaj;
fél liter húsleves;
3 dl tejszín
bors.

Felrakjuk a kimagozott, meghámozott, feldarabolt tököt, a fokhagymával, és annyi húslevessel főni, hogy ellepje. Az edényt lefedjük, a tököt puhára pároljuk, majd összeturmixoljuk. Felöntjük a maradék levessel, meghintjük törött borssal, beleöntjük a tejszínt, és lassú tűzön, időnként kavargatva összeforraljuk. Oreganóval díszítve tálalhatjuk.